Kiállítások

Hol húzódik a határ a hiány és a jelenlét között egy projekt megalkotásában? Mennyit lehet elárulni anélkül, hogy a varázs eltűnne, és hogyan tud a fikció és a valóság keveréke elegendő rejtélyt megőrizni ahhoz, hogy élőnek érezzük? NOCA Seeing Future #1 című kiállításunk keretében örömmel mutatjuk be tizenegy feltörekvő művész alkotásait, amelyek az emlékezet, a látszat és figyelem, a valóság és a fikció, az érzelmek, a különösség és az anyag ellenállóképességének témakörét járják körbe. A bemutatásra kerülő festmények, plasztikák, fotográfiák, kerámiák, hang- és videóanyagok együtt új jelentéssel gazdagodnak, de saját autonómiájukat is megőrzik.

Nevető könnyek, síró nevetések című kiállításunk a sírás és a nevetés sokrétű aspektusait tárja fel, mintegy húsz, generációkon átívelő és multikulturális művészeti állásfoglalás segítségével. A kiállítás e két erőteljes érzelmi megnyilvánulás közötti feszültséget vizsgálja, miközben nem ellentétekként, hanem transzformatív, változékony és mélyen relacionális gesztusokként kezeli őket. A könnyek humort hordozhatnak magukban, a nevetés pedig akár az érzelmi összeomlás felé is elcsúszhat. Mindkettő nyelven túli, testi reakció, amelyet kulturális kódok, rituálék és interakciók alakítanak.

A NOCA Space (Új Oradea Kortárs Művészet) első kiállítása olyan művészi hangok konstellációját hozza össze, amelyek a játékos és a szörnyű, a szürreális és az irracionális témákat kutatják, játékos és időnként zavaró párbeszéd terébe hívva a nézőket. Egy olyan időszakban jelenik meg, amikor hozzászoktunk ahhoz, hogy széttöredezett és kusza valóságokban éljünk, mint olyan világokban, amelyek egyszerre kapcsolódnak és válnak el, megnyugtatnak és destabilizálnak. Ahogy belső és külső életünk egyre inkább szétesik, a kiállítás a fantázia felé fordul, mint az ellenállás egyik formája: visszatérés a mesék esztétikájához, a gyermeki csodálathoz és a játékos beavatkozáshoz.